1904 meleg nyara nem múlt el izgalom nélkül a fővárosi lakosok számára. A Városligeti tó helyén épített arénában igazi „bikaviadalokat” láthatott a nagyérdemű.

De hogy is kezdődött? Budapest Főváros Levéltárának Tanácsi iratai mesélnek nekünk erről. Lapozzunk csak bele!

   Történetünk úgy indul, mint egy mese… Hol volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy az ismert bécsi vállalkozó, nevezett Leo Garten-Kronau, Budapest Székesfőváros Tanácsához fordult, hogy egy nagyszabású előadássorozathoz kérjen engedélyt. Ezért a Városligeti tó területét szerette volna busás pénzért bérbe venni!
   Mit is akart a vállalkozó szellemű úr? Szerette volna a zentai csatát óriás sakkjátékokkal valamint több XVI. századi lovagjátékot bemutatni a nagyérdeműnek, s ha mindez kevésnek bizonyul, hát bikaviadallal is megtoldotta volna a produkciót. A nagyszabású produkciót 1899. május 15-től október 15-ig csodálhatták volna meg a kíváncsi nézők.
Az ötletet a Városligeti tavat felügyelő Állat- és Növényhonosítási Társaság is támogatta, mivel igencsak pénzszűkében állt. Mi lehetett az oka, hogy végül is meghiúsult ez a nagyszabású terv, nem derül ki az iratokból, pedig még a bérleti szerződést is megkötötték a bécsi vállalkozóval. Lehet, hogy éppen Décsi Gyula, a városligeti Ős-Budavár igazgatójának érdekeit sértette Garten-Kronau terve? Azét a Décsi Gyuláét, aki végül is belebukott a vállalkozásába, s aki 5 évvel később éppen ugyanezzel a tervvel keresett meg két jó szimatú, bankárt, Krausz Simont és Bettelheim Mórt, hogy támogassák „a nagy attrakciót”.
  Nem felejtődött el tehát Garten-Kronau terve…
 Krausz Simon – aki a későbbi frankhamisítási botrány miatt híresült el – igazi varázsló volt a szakmájában. 1900-ban Bettelheim Mórral együtt bankházat is alapított. Sőt, korszak egyik legnagyobb kereskedelmi bankjának, az Angol Magyar Bank Rt., és a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója, majd alelnöke lett.
   No szóval, a neves bankárok „üzletet” láttak a vállalkozásban, ezért az ügy érdekében kérelemmel fordultak Budapest Székesfőváros Tanácsához. Kérelmüket az Állat és Növényhonosító Társaság is támogatta, mivel szintén busás hasznot remélt a vállalkozásból.
A korabeli dokumentumok bizonysága szerint az engedélyezés valamint a kivitelezés ügye elhúzódott. Hja kérem, nincs új a nap alatt… A bikaviadalokra végül is 1904.június 11. és július 14. között került sor a lecsapolt Városligeti tó helyén megépített monumentális méretű arénában.
Az előzetes várakozások sajnos nem igazolódtak be, az első magyarországi bikaviadal csúfosan megbukott. Sem a bikák, sem a torreádorok nem hozták igazi formájukat. Sőt, a „főtorreádor”, Pouly mester is komoly sérüléseket szenvedett. Pedig hát – a megállapodás értelmében – „vérnélküli” viadalokra került sor.
Így hát elmondhatjuk, hogy egyszer volt Budán kutyavásár, a Városligetben pedig bikaviadal...



Korabeli beszámoló a városligeti bikaviadalról…

„Az állatkertben épített óriási czirkuszban most egy spanyol bikaölő társaság tart rendes bikaviadalokat. A magyar bikáknál jóval kisebb vad spanyol bikákkal küzdenek meg.
A játék azonban szelídebb mint a spanyoloknál, mert a bikákat nem ölik meg, csak a homlokukba szúrt szalagos tűvel jelzik, mikor a bikát megölhették volna. A spanyolok rendkívűli ügyességgel ugranak félre a bősz állat elől, sőt még rá is ugranak.
Az első előadás junius 11-ikén nem mult el baleset nélkül. Az egyik spanyolt a bika leteperte, s mikor a társaság legfőbb bikásza, a fiatal Pouly a bikát a farkánál fogva akarta visszarántani, az állat véletlen megfordult és Pouly lábikráját a szarvával felhasította. Poulyt kórházba vitték. A sebe egy hét alatt alkalmasint begyógyúl. A másik spanyol sérülése jelentéktelen.
Az izgalmas látványosságok sorozatának, a melyet a nálunk vendégszereplő spanyol bikaviadorok rendeznek, érdekes és uj változatát mutatják be szombaton. Az aréna porondjára kergetik a magyar bikát, a puszták félelmetes óriását, hogy rettenetes haragjával és halálos erejű öklelésével megmérkőzzék az emberi ügyeskedés. Eddig páratlan sportujdonság lesz ez s várakozással telve néz elébe a nagyközönség és a szakértők egyaránt.
Több magyar földesúr felajánlotta gulyáinak legmérgesebb bikáit. Első sorban báró Sennyey István, az ismert tenyésztő, kinek hires gulyáiban a magyar fajbika gyönyörű példányai vannak. Báró Sennyey kiválasztotta két legszebb bikáját s ezeket felajánlotta a viadalok számára. Az egyik nyolcz métermázsás, előre szegzett szarvú, vad tekintetű óriás, szimentháli fajta: a Gyémánt. A másik színmagyar, igazi puszta nevelte, hatalmas szarvakkal, hófehér testtel: a Betyár.
De van is ok erre a kiváncsiaskodásra. Puszta látásra is, a csorda közepén, szelid békességében is hatalmas kép a magyar bika. Hát még ha felingerlik! Tomboló fenevaddá lesz; bizony nem játékra termett jószág.Sennyey báró két bikája ebből a fajtából való.
A mi vendég toreadoraink maguk is kíváncsi türelmetlenséggel néznek a velők való mérkőzés elé. Sejtik, hogy olyan harcz lesz ez, melynek kimenetele nagyon kétes. Vájjon harczképes lesz-e igazán a magyar bika? Nem lesz-e merőben tehetetlen játékszer az emberi furfangos fürgeséggel szemben? Avagy nem mutatkozik-e még veszedelmesebb ellenfélnek, mint a spanyol bika? Mindez olyan kérdés, a mire majd csak a viadalok eredménye ad feleletet.

Vasárnapi Ujság: A magyar bika az arenában, 1904. június


A városligeti bikaviadal történetét Perczel Olivér munkatársunk dolgozta fel Bikaviadalok Budapesten címmel. (Budapest című folyóirat 2012/07. 18-20. o.)

Jelzet: BFL IV.1407.b.

BFL 747/1901

BFL VIII.245/1904