"Elviselhetetlen az az erkölcstelenség, amely egy jó idő óta a Gellért gőzfüdőben lábra kapott. A hölgyek alighogy belépnek a fürdőbe, sőt, a "gőzbe",  rögtön ledobják a fürdőruhát (inget), és szűzanya meztelenül járkálnak egyik medencéből a másikba, szóval mindenhova, ahova csak lehet, sőt már kezdik a száraz kabinok között is, hol már kénytelen voltam tiltakozni. Minden szégyenérzés nélkül grasszálnak, kéjelegnek, Azt hizsem, ez lélekrombolás, amely sohasem volt, és nem is, és nincs is, csak a Gellértfürdőben...." - fakadt ki panaszolkodó levelében egy tisztes matróna 1943-ban. Felháborodásában egyenesen a főpolgármesterhez fordult, mert annyira veszélyben érezte a jóérzésű asszonyok és gyermekek erkölcsének tisztaságát. Természetesen a főpolgármester úr azonnal intézkedett, és kiadta megbízható tanácsnokának az ügy kivizsgálását és orvoslását. Érdekes beleolvasni a buzgó tanácsnok válaszlevelébe, melyben hosszasan kifejti eme messzemenőkig elítélendő s erkölcstelen fürdőzési szokás megjelenésének okait. Megemílti többek között azt, hogy sajnálatos dolog, hogy a külföldi vendégek, de különösen a német és az északi népek szemérmetlen és ledér fürdőzési szokásai mennyire elharapóztak a hazai fürdőéletben. Továbbá, hogy az egyre gyarapodó fürdőközönség ellenőrzése a csekély létszámú személyzet miatt mennyire lehetetlenné vált. S bár a Gellért fürdőben - olvassuk tovább - a férfifürdők ellenőrzése kivitelezhető, a női részleg ellenőrzése azonban komoly akadályokba ütközik az igazgatóság részéről. El tudjuk képzelni, mennyire sajnálhatták!

Jelzet: BFL IV/1402.b. 787/1943