A régmúltban a gyerekek világához hozzátartozott az imakönyv. A tankönyvhöz, a tintás üveghez, a palatáblához,  később pedig füzethez az imakönyv is együtt járt. A városban és vidéken élő gyermekek - már csak neveltetésük miatt is - naponta forgatták lapjait, hiszen nap-, mint nap, minden élethelyzetben, minden bajban erőt tudtak belőle meríteni. Vigasztalódtak vagy okosodtak általuk, mert egyfajta útjelzőként szolgáltak az egyes imák. A reggeli imától az estiig ritmust adtak az életüknek. S hogy milyen fontos kelléke volt hétköznapjaiknak, mennyire beépült gondolataikba, bizonyítja az a kis imakönyv is, mely egyik éke magánirat gyűjteményünknek. Lapozzunk csak bele!