Régmúlt idők dagerrotípiái, üveglemezei, képeslapjai és elsárgult fotográfiái mesélnek nekünk a múltról, az életről s mindarról, ami, - miként a történelem -, lassan és észrevétlenül megtörténik velünk. Kedélyes családi fotók, gyermekarcok, öntudatos gyári munkások, boldog - szomorú tekintetek s fővárosunk ezer arca köszön vissza ránk ebben a rendhagyó fotógalériában, amelyben megkíséreljük - még ha csak egy röpke pillanatra is - visszavarázsolni a múltat. Fotótárunk azonban nemcsak a régmúlt fotóemlékeit gyűjti, hanem a közelmúltét is, mely már a mi magántörténelmünk része. Nemcsak gyönyörködtetnek ezek a felvételek, hanem tanítanak is. Számtalan elfeledett s múltba veszett "újdonsággal" ismertetnek meg minket. Reméljük, hogy digitális fotóalbumunk elnyeri tetszésüket!

Juhász Gyula: Fotográfiák

Én úgy szerettem rendezgetni őket
Fekete album szürke erdejében,
Mely halkan zizegett, mint csöndes őskert.

Ó arcok, amint némán, egyre néznek,
Örökre néznek és a végtelenbe,
Mert ide lopta őket egy igézet.

A földi másuk jár, kél, tova, messze.
Tán hervad, mint a dérvert őszirózsa,
Vagy melegíti őt napod, szerencse.

Itt mindig így maradnak mosolyogva,
Vagy mindig mélán komolyodva néznek,
Amíg pereg, pereg a homokóra.

És rám köszönnek ők is, kik nem élnek...